Néha a legnehezebb és a leghelyesebb dolog ugyanaz..´

A boldogság egyetlen akadálya a valóság.

Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam.

Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni."

Kár hogy ritkán találkozunk nagyon nehéz. de, annyira örülök, mikor azt mondja, hogy holnap találkozhatunk, hogy minden gondolatom csak ő körülötte forog.

"utálom mikor nem ír vissza, utálom mikor nem hív vissza, de még sem tudok haragudni rá, mert tudom, hogy előbb utóbb írni fog. Csak rosszul esik, hogy elfelejt"

Imádom a szép ajkát, imádom a kék szemét, imádom, ahogy nevet, ahogy mosolyog, teljesen elbűvöl...

Nem értem őt. Nem érzek felőle semmi extrát, és mégis mikor vele vagyok minden más, mintha szerelmesek lennénk. De nem merem neki mondani, hogy szeretlek, mert félek ettől a szótól, de attól is nagyon félek, hogy egyszer azt mondja e miatt, hogy te nem szeretsz engem.

Nagyon hiányzik! Nem mondtam még neki hogy "szeretlek" de már nagyon szeretném, mert mikor meglátom a fellegekben, járok, csak az a baj h nem tudom, hogy ő így érez e. Mert ha nem akkor ez a kapcsolatunkban egy pont lehet.

Igaz, az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha a madarak fészket is vernek az eresz alatt, ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel. Mert beleegyezett.

Az életben nem tudjuk elkerülni a fájdalmat! Azt viszont mi választjuk meg, hogy milyen fájdalomban akarunk részesülni. Az elmulasztott lehetőségek miatti bánat, vagy a változtatáshoz szükséges fegyelmezettség és áldozathozatal fájdalmában

,A szerelem az,ha az egyik a másikat repülni hagyja,de ha lezuhan,a szárnyát kölcsön adja"

“Ez az egyetlen életed van. Ha egy utcahosszúságú “miért nem tettem meg azt, amit szerettem volna” listával fognak eltemetni, az semmi mást nem jelent, mint hogy NEM TETTED MEG, amit lehetett volna.”

Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem az, amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem amit cselekszel vele. Te magad vagy gyönyörű.

"Hogy miért nem reagálok a csúfolódásokra? Ez egyszerű. Láttam meghalni a szeretteimet, láttam unottan elfordulni a szerelmemet, láttam kárörvendően nevetni a barátaimat... Ezután akadjak ki azon, hogy valaki szénaboglyának titulálja a hajamat? Fájdalmat kellene okoznia, hogy valakinek nem tetszik a táskám? Ugyan már..."

Egy embert elengedtem. Már nem tartom a barátomnak, és nem is vágyom rá, hogy az legyen. Már nincs gyomorgörcs mikor meglátom, csak egy gúnyos kis mosoly a szám sarkán és egy kis szomorúság mélyen bent a szívemben..

Talán szeretünk szenvedni. Talán belénk van programozva.. Mert e nélkül, talán nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják, miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó, amikor abba hagyom. :O

Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt..

"És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá. És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdik, jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok."

"Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincs korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid - remélem, te tele leszel jóval. Remélem látsz majd olyan dolgokat amiken ledöbbensz. Remélem érzel majd olyat, amit addig sohasem éreztél. Remélem találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem lesz elég erőd hogy újrakezdd"

Van pár pillanat, amiért megéri élni, látszólag semmiség az ember mégis érzi, jó pár pillanat, van belőle bőven, kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben, mikor megszűnik minden, nem számít semmi, pont így, pont most veled szeretnék lenni (♫ the Grenma)

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid  ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád.Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!

Oldal: Idézetek VI.
~°A Legjobb Gondolatok°~ - © 2008 - 2024 - thebeststhinking.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat