Miért akkor fogynak el a szavak, amikor leginkább kellenének? Miért akkor  tűnsz el egyből, amikor igazán szeretnélek?

Döntések, melyeket küzdelem meghozni...Összetört szívek, melyeket nehéz megragasztani...

Nekem te nyújtod a támaszt, mikor az élet lefáraszt, benned találom a választ, ha a sok kérdés eláraszt.

Az utolsó pillanatban az emberek felfedik valódi énjüket...

Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokon lélek, akinek szerelme sosem múlik el, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencsénk a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Kezdjük mondjuk azzal, hogy nem kell egymásra nézniük...

Az a fajta lány vagyok, aki nevetésben tör ki egy olyan dolog miatt, ami egy nappal ezelőtt történt.

Ha úgy érzed, padlón vagy, nézz körbe és látni fogod, hogy mennyi kéz nyújtózik hozzád, hogy segítsen felállni.

Csak egy pillanatra felejts el érezni és létezni. Felejts el mindent és legyél senki. Lebegj a föld felett, és érezd a gondtalanságot. Aztán tanulj meg élni, kockáztatni és gyűlölni. Mert néha az élet semmi.

Lehet, hogy szerettél volna, ha ismertél volna, ha ismerted volna a gondolataimat, ha végigsétáltál volna az álmaimon, emlékeimen... Igen, lehet, hogy szerettél volna, ha csak rám szántad volna az időd...

A tisztánlátas az élet olyan ajándéka, ami gyakran megkésve érkezik.

Érzem minden lélegzetvételed. Elvittél oda, ahol az angyalok énekelnek, s szárnyai meg-megrebbennek, szerelmem a fellegekben jár.

Senkihez nem akarok szorosan kötődni, megpróbálom ezeket a dolgokat okosan elkerülni, de amikor elalszom, szeretném, ha valaki átkarolna és gyengéden megcsókolna...

Gyere és feküdj le velem, gyere és hazudj nekem: Mondd, hogy szeretsz engem, mondd, hogy én vagyok az igazi...

Ezernyi okot mondhatnék, miért nem lenne szabad veled töltenem az időmet. A "nem kellene" gondolatokra mindig találok újabb ellenérveket.

Csüngök minden szavadon, a lélegzetvételed éltet, a te bőröddel érzek mindent, mindig itt leszek veled...

Hé kicsim ragadd meg ezt a pillanatot, aztán engedd elmúlni, felejtsd el a bonyolult éréseket, nem fogod megbánni...

Ez a legédesebb tökéletesség, hogy őt magaménak tudhatom bármit is változtatnék, akkor sem lenne jobb...

Beállunk a sorba, vak vezet világtalant. Egyre csak várunk és várunk egy rég megkésett jel felbukkanására.

Amit hangulatnak nevezünk, mindig egy új élmény és egy régi élmény titkos akkordja.

Ha valaki egyszer elárul téged, az az ő hibája, ha mégegyszer elárul téged, az már a te hibád!

Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma, aki a leghangosabban jajgat.

Már nem vagyunk egy pár és már nem szeretem, de félek, ha mással látom, akkor összetörik a szívem.

Nem tehetek  róla... bele vagyok esve, amikor először megpillantottam nem tudtam, hogy ez lesz a vége... nem szabad őt szeretnem, már csak abban bízom, mégsem ez a vége...

...Rég nem volt partnerem, lépést senki nem tud tartani velem. Aztán egyszer csak itt állsz előttem, pedig nem is vagy az én esetem. Mégis csak egy dolog jár a fejemben, hogy Te leszel a végzetem. Mert van benned valami, ami rendkívűli, magához láncolni engem így nem tud senki. Én nem éreztem még, hogy a világ milyen szép. Ha melletted ébredek, semmitől nem félek, semmi mást nem kérek, csak azt, hogy érts meg. Én nem éreztem még, hogy ennyire szeretnék. Bújj hozzám, ne menj el, ne tűnj el, ne hagyj el, mert nekem éreznem, éreznem, éreznem kell...

Szemeiben ég a tűz, és csak néha oltja könnye el, ha fáj nagyon a búcsúzás. Ha a végső percben átölel, kezeiben szebb a szép. S felém nyújtja amit nekem szánt. Egy könyvet, melyben vígaszt vár, ha volna még, mi nagyon bánt.

Nekem nem kell a fű, nekem nem kell a tű. Ha rám hajolsz, nekem csak az a gyönyörű. És veled repülök, Te is kapaszkodj belém. Legyőzöl és fölemelsz, s akkor minden az enyém. S már nem hallok semmit csak a lélegzeted. Minket összeláncolt a képzelet. Valami ezerrel végigfut a átamon, és csak ezt akarom, nagyon-nagyon...

Tied az élet, mégsem élsz! Minek a tűz, ha rég nem égsz? Ki repíti szíved? Segítek, ha kéred! Engedd hát be szívem hangját! Mondd miért félsz? Csak neled dúdolnék úgy dalt, ahogy senki még! Csak neked dúdolnék, hogy halld, ami tombol bennem. Lángra gyúlna az ég, ahogyan nem kívánt más még, csak neked dúdolnék gy dalt!

Mindent, s bármennyit megér, aztmondom bárcsak itt lennél! Az érzést visszakaphatnám, jobban vigyázhatnék rád. Évek, napok, hónapok mit többé meg nem kaphatok. Kell, hogy szeress, ölelj át!

Ahogy meg van írva, pont úgy, úgy lettem bolondod én, ahogy meg van írva, pont úgy, hogy aztán könnyedén belépj az letembe, fordulsz, már hiába felejteném. Tudod, nincs ami visszatart, ma minden csak hozzád hajt...

A legjobb barátaid azok, akik megértenek akkor is, ha nem mondasz semmit, akik egy órát is várnak, mikor te annyit mondtál: 'várj egy percet' és azok, akik melletted maradnak, mikor azt mondod: hagyjatok egyedül...

A múlt fájhat; elfuthatsz - vagy tanulhatsz belőle, a döntés a tiéd.

Nagy bátorságot igényel, hogy szembeszállj az ellenségeiddel, még nagyobbat, hogy a barátaiddal tedd ezt.

Oldal: Idézetek VII.
~°A Legjobb Gondolatok°~ - © 2008 - 2024 - thebeststhinking.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat